A jelenlegi magyar férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitányának, Mocsai Lajosnak valójában 2016-ig szól a szerződése, de egy sajtó tájékoztató keretében bejelentette, hogy távozik a válogatott éléről. A továbbiakban a magyar felnőtt válogatottak szakmai igazgatójaként és a Nemzeti Kézilabda Akadémia főigazgatójaként folytatja munkáját.
Mocsai elmondta, hogy megnövekedett teendői miatt nem tudja kellőképpen ellátni a válogatott irányítását, így a jövőben oktatói és oktatásszervezői munkájára szeretne koncentrálni, valamint a Testnevelési Egyetem rektori pozíciójára is pályázik.
„Mocsai Lajos minden idők legeredményesebb magyar kézilabdaedzője, természetesen minden körülmények között számítunk hozzáértésére és tapasztalataira, hiszen az ő szavára, szakmai és pedagógiai észrevételeire ebben a sportágban nem lehet nem odafigyelni” – nyilatkozta Vetési Iván, szövetségi elnök.
Természetesen Mocsai munkájára a jövőben is lehet számítani és segíteni fogja mindkét felnőtt válogatottat, de fontos, hogy minél hamarabb új szövetségi kapitánya legyen a férfi válogatottnak, hiszen október végén már EB-selejtezőket játszik az együttes.
Sajnos a válogatott a sikertelen VB-selejtező miatt nem vehet részt a januári világbajnokságon, ezért az EB-selejtezőkre, már olyan sikeres, elkötelezett szakembert kell találni, aki pozitívan tudja segíteni az együttes munkáját.
Mocsai mind a férfi, mind a női válogatott élén eredményes sikereket ért el. 1985 és 1989 között volt először a férfi válogatott kapitánya, majd 2010-ben újra visszacsábította a szövetség. Legnagyobb sikerei a férfi válogatottal VB 2. és olimpiai 4. hely, a női válogatottal, olimpiai 2. hely, EB-arany, VB-ezüst.
Mocsai Lajos eredményei szövetségi kapitányként a magyar válogatottakkal: |
Férfiak: világbajnoki ezüstérmes (1986), olimpiai 4. (1988), vb-7. (2011), Eb-8. (2012), olimpiai 4. (2012), vb-8. (2013), Eb-8. (2014) Nők: Eb-bronzérmes (1998), vb-5. (1999), olimpiai ezüstérmes (2000), Eb-aranyérmes (2000), vb-6. (2001), Eb-5. (2002), vb-ezüstérmes (2003), olimpiai 5. (2004) |